örökké gyanútlan
2009.03.26. 20:48, dobosk
Egyre inkább be kell látnom:Nem ismerlek benneteket Emberek!
A szempár mélyén magamat látom visszatükröződni ha mélyére nézhetek. szerelmet vélek sejteni ott, ahol nincs , ahol nem is lesz. a távolságra nincs magyarázat. a csend túl hosszú . túl beszédes. a mondatok megmaradnak egy idegen mondatainak.
Én mindig azt hiszem: ti jók vagytok. Aztán persze sosem lesztek azok.
Elhiszem a jajveszékelőnek tényleg bajban van. Gyanútlanul lenyitom az ablakot , beültetem magam mellé és talán épp aközben rabol ki míg száguldok vele a kórház felé.Csillogó ékszereit szórja elém köszönetképpen.
-vidd, ezek a tieid!
mire akadozva összeszedem
addigra mi arany rézzé változik.
Nem vagyok én közétek való emberek. nálam madár képében jár el a gonosz is. milyen szép és magabiztos. nem akad sok dolga velem. figyelmeztet ha elérkezett az idő..menni kell . s míg a háta közepét figyelem, azon tűnődöm , hogy tényleg egyetlen egyszer sem nézett vissza.
KICSIM!!! azt hiszem,hogy tudok valamit a témáról,de ez nem ok erre a következtetésre. Megijesztessz!!! Lehet,hogy művészi,de ez nekem nem tetszik! Túl pesszimista és életellenes.Tudod én ezt nem tudom elfogadni,még a sugallatát sem. szeretlek és kérlek jelentkezz!!! Sok puszi